Már egy hete bújtam az előrejelzéseket, mikor vághatok neki az Alacsony Tátra gerincének.

Végül a ma hajnali indulásra esett a választásom, noha a fél kettő körüli kávém kortyolgatása

közben bökdösött a kisördög. Mindegy diabol (szlovákul az ördög) - mondtam neki - legalább

tesztelem az esőkabátot és persze lesznek jó kis fotók a felhős hegyekről (lettek).

A Chopok déli lábi parkolójához épp 3 óra alatt érkeztem meg itthonról, ez persze napközben

inkább közel esik a négyhez, így a terveim szerint reggel hatkor már trappoltam a felvonók

felé túlméretezett zsákommal (itt még sanszos volt, hogy esetleg valahol fönt alszom) és elég

gyorsan - 70 perc alatt fölkúsztam a Chopok tetejére (2024m) (950 méter szint, kb 6000 m).

A nap még gondolkodott, a felhők udvariasan keringtek, ekkor még jól látszott a Dumbier/Gyömbér keletnek, a Derese/Deres nyugatnak A két másik 2000-es csúcs) és a Skalka tömbje is felsejlett homályosan. Persze a távoli Magas Tátrából semmi.

A gerincen végig a piros jelzés vezet, gondoltam addig megyek, amíg látok, ami itt fönt nagyjából azt jelenti, hogy még biztonsággal látod az ösvényt és megtalálod a festett jelzéseket. Viccelni nem lehet, hisz sok helyütt az ösvénytől 5-10 méterre közel függőleges szakadékok kezdődnek, csalóka füves kezdéssel.

Ha jól sejtem a Kotliskáig (1937m) jutottam el, de addigra már 10-15 méter volt csak a látóhatár, amibe épp belefértek a békésen legelésző zergék, akiket cseppet sem zavart a jelenlétem.

Ilyenkor érdemes leülni a kőrakások egyikére, termoszból kávét kortyolni, szendvicset majszolni és fölbontani egy sört. A levegő lehűlt, beül rám fagyott az izzadtság, kívülről kopogott a lassan monszunszerűvé vált eső.. az ember megbékél a természettel.

Visszafelé már találkoztam néhány gerinctúrással, pár órája indulhattak a menedékházból, ahol nyugodt, de hideg volt az éjszakájuk.

A legrosszabb ilyenkor a lefele menetben a vizes, csúszós sziklák, az ösvényen csermelyként folyó víz, a sár és, hogy alig látod az orrod. Többször seggre estem. Ha ilyenkor eltöröd valamidet, nem valószínű a gyors segítség, talán lassan sem.

Ma ismét megtapasztaltam mindazt, ami miatt fontosnak tartom a fölöslegesnek tűnő cuccokat, a bokát védő bakancsot, a sapkát, vízálló esőkabátot...és például, hogy nem szabad lemaradni a csapattól. Jó, nekem ma nem volt kitől :)

Hazaértem.... Tündi lecsót főzött, megvárom, hogy hazaérjen.