Hat és fél óra monoton autózás, 650 km végig autópályán. Hajnal volt, amikor úgy éreztem, hogy a vihar, a sűrű forgalom, a Dinári-hegység belső platójának viaduktjai és alagútjai elfárasztottak, ezért félálomban befékeztünk egy parkolóba és - több tucat másik kocsi mellett - tátott szájjal aludtunk két órát. 

A Zadar környéki szigetek és öblök gyönyörűek. A Vir szigetet a magyarok uralják , lapos, kedves, de kicsit unalmas sziget, van neki egy kis erőd mardványa és egy megközelíthetetlen - mert privát - világítótornya. 

Zadar sokszínű, lüktető. Az óváros több kis terében és szegletében meseszép fényekben fürdenek az öreg házak, platánok.

KOra reggelenként bringával jártam be a partokat délnek majd aztán északnak és közben az ébredező várost figyeltem: futók, halászhajók, halakra vadászó, hosszúnyakú, vékony madarak, pecázó öregurak, épp nyitó kis pékségek, kukásautók szanaszét. Találtam több kis ligetet, amelyben lakókocsikban, kis sátrakban, hálózsákokban vadkempingeznek európai fiatalok. 

Most is találtunk magunknak strandot: sziklákkal övezett kis köves, lapos tér, ahol minden nap ugyanazok az arcok jöttek: a fejeseket mániákusan ugró, sportos öregúr és a többiek..

mellettünk a fenyvesek alatt kis terasz a víz mellett, finom kávéval, habzó sörrel.