BALKÁN KÖRUTAZÁS 1 HÉTBE SŰRÍTVE

Régi vágyamat váltottam valóra, amibe sikerült Tündit is alaposan belerángatni. Különös hangulat, szokatlan arcok, szokások, formák, illatok és portékák közepébe csöppentünk, miközben egyre beljebb kerültünk a balkáni hegyek vad völgyeibe és eldugott falvaiba. Bolgár hegyek és kolostorok, Macedón vidék, Albán vidámság, Montenegró túlzsúfolt partjai és Bosznia nyersesége közben sosem lehet tudni mit látunk a következő kanyar után...

20180727_132055.jpg
20180726_170240.jpg

Balkán körút, 1. Nap:
Utazás, Rila hegység
Budapest-Rila 900km, közel 10 óra vezetés éjjel, amiben 1,5 a röszkei határ, tömve nyárra hazautazó vendégmunkásokkal és összespórolt cucokkal megpakolt öreg kombikkal. Borovetz apró hegyi falu, ahonnan lanovka visz föl 2300m magasra. A túra itt kezdődik és tart a kishíján 3000es, hófoltos csúcsig, a Musaláig (Allah hegye)... ahonnan bizarrul szép a Rila hegység. Lefelé társra találtam egy őrült bolgár srácban, a köveken futást azonban Tündi messziről kiszúrta, lebuktam.

A Rila a legkisebb bolgár hegységek egyike. Körbeveszik a nagyok: a névadó Balkán, a Pirin és a Rodope - megannyi pazarul zöld világ, hizs ide már erősen hat a mediterrán éghajlat. A 3000 m körüli csúcsra szinte bárki följuthat, hisz a lanovka megteszi az út javát (~2300m), így aztán a további út max 3 óra alatt teljesíthető átlagos fizikummal. 

Balkán 2. Nap
A Rila hegységet körbeveszi a múlt és a történelem.Átvonult itt annyi sereg trákok, törökök, nemmellesleg magyarok. 870 körül beszökött a bizánci keresztenyseg es itt is maradt. Ma ezek utan kutattunk es a rilai kolostor lábánál alszunk de előtte sörökkel álmosodunk.

A kolostor környékén számos a történelmi látnivaló - érdemes megszerezni és elovasni a Panoráma sorozat Bulgária kötetét (1974es kiadás) rengeteg sok adattal szolgál, rendkívül olvasmányosan. A hegyekben többnapos túrákra indulhatunk, útközben menedékházakban alhatunk és ehetünk.

Balkán 3. Nap, tovább Macedóniába:
Eléggé rosszul kezdődött, mert a határon megbukott a feher lapra nyomtatott zöldkartyam, de aztán hosszú percek múltán legyintve elengedtek. Szkopje nem szép, sőt koszos és szegényes, a bazár nyújt izgalmat.Ámde a MATKA KANYON meseszép.... holnap irany Tirana

ÓRIÁSOK: Macedónia nagy szülötte Nagy SÁndor - és, hogy az egykori "nagy" Macedónia melyik része tekintheti sajátjának: a ma Görög Makedónia, a maiMacedónia, vagy az egykori bolgár területek, azt nem tudom. MIndenesetre Szkopje rabja a vezérnek: irdatlan méretű szobrokat látunk mindenfelé.

Balkán 4. Irány Albánia, Tirana
Délnek tartunk, órákig bámészkodunk Ohrid tava körül, súlyosan szép épített múltban. Aztán átlépjük a határt.

Albánia: talán ezt az országot vártam a legnagyobb izgalommal a szó jó és rossz értelmében egyaránt. Bennem lüktet még most is az izgalom, ahogy Macedónia déli vidékein egyre kietlenebb régiókon suhantunk át és megérkeztünk a határra. Előttünk egy sokat látott öreg motoron nyurga hollandus nyújtogatta papírjait a bódé masszívan komor rendőrének.

Éreztem, hogy baj lesz: egyetlen gyenge pontunk a zöldkártya volt, amelyet eddig -szerb, bolgár, magyar – senki nem kért, de biz épp az EU határát terveztük áthágni. Harmadik mondata volt a green card és a másolatomra erős ellenállással reagált. Megmutattam neki az emailt, amit szintén zöldmentesnek és így haszontalannak titulált, de aztán megenyhült és továbbengedett.

 

Sokfelé jártam már és sokféeléppen izgultam, itt azonban a várt félelem helyett, izgatott várakozás dobogtatta a szívemet. A határ túloldalára képzelt albán gengszterek helyett mosolygós fiatalok álltak sorban az út mentén, kezükben hosszú slagokkal, ameéyekből szanaszét locsoltak kellő teátralitással mutatva a hűsítő lehetőséget egy teára és egy autómosásra a kertjükben, udvarukban, vagy csak úgy. Persze semmi kétségem afelől, hogy Albániát erős kezek uralják, ahogy amúgy K-Európa minden szegletét is, ne legyünk hát prűdek.

De - és talán ez fontos – az utca képe halálosan tetszett.

A vidéki, mert minden és mindenki mozog: nincs felezővonal, de ha épp van se foglalkozik vele senki, nincsenek patkák, egyirányú utcák, bicajutak... miközben nem láttam koccanást, veszekedést, türelmetlenül fölösleges dudálást..


Albánia olyan, mint egy nagy mesebeli terepasztal.nincs olyan pillanat, hogy ne venne körül magas hegygerinc, szurdokvölgy, benne teraszt építő kunkori patak, sziklak alá épült apro falu. Az utak eletveszelyesen kanyarognak, de jo minősegűek... és Tirana, meg csak az autóból, egy lüktető, izgalmas déli minipolisz. Sikerült foglalnom a varos közepen egy igazi Boutique hotel szobat (hostel áron)..megyünk fölfedezni.

Balkan 5.
Montenegro tengerpartja nagy csalodas. Tömeg, hangulattalan parti falvak, sekely es langyos víz, elkerített strand öblök, dudálós autós tömeg... persze csodás a táj, de átverésként éltük meg, amikor megtaláltuk ULCINJ csendes és bájosnak beharangozott óvárosát, amelyhez 120 falodán és butikon verekedtük át magunkat, nem beszélve a zajos tömegről és a cseppet sem hangulatos utcákról, házakról....

. ez nem egy Utazó világa. De azert ott a hegyen Stary Bar majd ezeréves faluromja, kicsit emlekeztet mexicoi élményeimre es a naplemente is szep a hegyoldali teraszon helyi sörökkel. Reggel irany a kotori öböl

Balkántúra 6.
Fotók a kotori öböl-hegy-falvak rendszerből, a bicajút szélességű, kétirányú forgalmat lebonyolító öreg utak világából, a titkos kis strandok szegleteiből

Igen, a KOtori öblök világa különösen szép. Vannak olyan szakaszai, pl Lepetane és Kotor falvak között, ahol a házak, kikötők, ligetek között kétirányban is zökkenőmentes a forgalom, veszekedések nélkül, alapos rutinnal kerülgetjük egymást, bicajost, pékségből totyogó nénit, borral beszélgető bácsikat, vagány turistákat, miközben az út annyi, mint az Andrássyn a bicajsáv. 

A balkáni embert - úgy tűnik - az ilyen kis problémák nem zaklatják föl és hát nekik van igazuk. 

Balkán 7. utolsó nap: az ember gyereke fölkel a hangos kabócák nyekergésére, juhtejből készült sajtot majszol Mohamed Ali ökle méretű paradicsomokkal és puhán szakadó kenyérrrel, aztán a még csendes öbölben beúszik a kikötni készülő halászhajók útvonalába. Mostarba innen 3-4 óra az út, eszement szépségű, 2000 méteres sziklás hegyek, rohanó patakok, huszonéve feldúlt falvak között. 
A Drina és a Neretva folyók földje ez, amelyről Ivo Andric Híd a Drinán című könyvében mindent megírt ami azelőtt és azóta is történik errefelé boldogságban és borzalomban egyként. 
MOstarban olyan eső szakadt ránk, hogy az öreg csevapcici árus is tátott szájjal állt kis ajtajában, miközben hozta a tányérokat. (fotó a még ma is élő itteni vécékről). Mostarból 8 órát tartott az út olyan földön, ahová bakancsban, hálózsákkal kell máskor jönni.

20180724_141707.jpg
20180724_101301.jpg
20180721_104622.jpg
20180726_171755.jpg