esti fürdés a Balcsiban

A Káli-medencei ember, és persze annak gyereke sose megy a tóra fürödni, csak estefelé. Vonatkozik ez a bebírókra is, akik a bebíróvá válás évei alatt megértik és egy kicsit meg is szokják az itteni életet.

Reggel mérsékelten korán kel, fölteszi a teavizet, kibaktat a kertbe, ahol még harmatos a fű és legalább egy cica üldögél a lábtörlőn: halk és türelmes nyávogással kérve némi reggelinek valót. A teához citromfű, kakukkfű, csalán és levendula leveleket tép a kőfalmenti bokrok ágairól és leforrázza őket a kannában. Míg a levelekből kiázik a fűszeres íz és illat, lesétálok a sarkon túli kisboltba és kis fecsegések közben - talán még egy kávét is elfogyasztva - vázsonyi kiflit vásárolok, fejenként legalább hármat, majd a következő reggelre is rendelek párat.

Délelőtt a kertben vannak elintézendők: megnőtt a fű, elhervadtak a virágok, hát levágjuk az alkalmas rügyig, gereblyézünk a diófa alatt, kihordjuk az ágyneműket a napra és aztán persze talán még locsolunk is..

Délután kiválasztunk egyet a sok-sok ösvény és hegymenet közül: a Tóti-hegyre a körpanorámája, a Csobáncra a romjai és az oldalában megbújó forrása miatt, a Hajagosnak a  belsejébe bújunk, a Kopasz-hegyről integetünk a Kapocs vendégeinek, de jöhet még a Szent György-hegy, a Fekete-hegy vagy épp a távolabbi Halom-hegy és annyi más is.

Porosan, kicsit fáradtan esünk be a mindig hűvös házba, hideg gyümölcslevest szürcsölünk vagy lecsót tunkolunk, apró rántotthús falatokat majszolunk a diófa alatt ás kávét, gyerekkávét iszunk után a meg persze hideg ásványvizet a pincéből. Gyakorta el is szundítunk hol az ágyban, vagy épp a hársfa alatti plédeken.

 

Fél hat felé összepakolunk, kitoljuk a bringákat a ház elé és legurulunk Révfülöpre, ahol kis utcákon kacskaringózunk a strand felé. A part felől egyre többen jönnek: pirosra égett emberek hatalmas pakkokkal, egymással vagy a kábán bóklászó gyerekekkel veszekedve.

Hat után a bejárás szabaddá válik a nagy kapun át is és a vízparton egyre kevesebb a vendég, főképp a pár hetes szezonon kívül. 

A levegő forrósága csillapszik már, a nap ferde sugarai már Fonyódon is túlról érkeznek és a víz is békés. Már van hely, szanaszét dobálhatjuk a ruhákat, pacskerokat, törölközőket a fűben és berontunk a Balcsiba. A padok is helyiekkel telnek meg: visszatérő arcok évek óta. Mások a cuccok és mások a szertartások, mint az alkalmi strandolóké: beúszunk a bójákig, aztán a parttal párhuzamosan úszunk oda-vissza, kiérve nem törölközünk, hanem állva és bámészkodva, beszélgetve száradunk, míg csak az éhség öltözésre és a móló irányba való sétára nem késztet bennünket egy jó kis lángosért, hurkáért.  

 

A tejút már föltelepszik az égre, mire hazatekerünk, a Révfülöp fölötti domboktól kicsit elfáradva.

Szepezd1
press to zoom
revfulop
press to zoom
húz
press to zoom
langos revbufe
press to zoom
megall az ido strandon harman  nagyobb
press to zoom
gasztro (5)
press to zoom
kert
press to zoom
ovatosan
press to zoom
beach3
press to zoom
1/2