Évek óta hagyomány, hogy pár napra leugrunk az Adriához. Az "évek óta" jóval előtti egyetemi években szinte minden nyáron vonatra ültünk Zuglóban és Burgasig meg se álltunk. Számomra a hangulat és a kedves programok nem sokat változtak: napfény, sziklák, átlátszó, sós vízzel áztatott öblök, búvárszemüveggel fölkutatott vízfenekek, hideg sörök, beszélgetések vagy épp érdekes könyvek, öreg, repedezett festékkel keretezett zsalugáterek, málló falú házikók közötti séták késő délután..

 

Vannak akik mélyen délre utaznak, mások az Isztria félszigetben hisznek.

 

Számomra a hegyek és a tenger találkozása maradt a fő szempont, ezért jártunk többször Senjben, ahol a reggeli futáshoz 4-500 méternyi szintkülönbséget garantáltak a parttól pár száz méterre már szerpentinekbe kunkorodó keskeny kis utak. 

 

Idén aztán a Krk sziget teljesebb felfedezését választottam: eltávolodni az öblöktől, falvaktól és végigjárni a sziget délkeleti - döntően kopár sziklaszirtekből álló - nyúlványát.

 

Ránézve a domborzati térképre és kicsit utánaolvasva a földtani múltnak, kiderül, hogy a Földközi-tenger, benne az Adriai-tenger sokféle változáson ment keresztül és ez ma is tart, hisz Afrika kontinens lemeze még mindig Európa felé tart. Ráadásul a tengerek szintje sem változatlan, így ami korábban szárazulat volt - mint pl a Kvarner öböl egy része - az ma már a Krk körüli tengerré változott.

 

Szóval a szigetek domborzata és a parti sávok csupasz sziklaszirtjei a múlt nagy erőinek munkáját őrzik. Ennek egyik látványos eredménye a Krk sziget alsó harmadát elborító kopár dimbes-dombosság, melynek anyaga elsősorban mészkő: töredezett, éles repedésekkel teli felszínnel és helyenként 4-500 méteres magasságú gerincekkel és megkopott, lapos csúcsokkal.

 

Akik a tengerparton sétálnak és fürödnek talán csak különös háttérként érzékelik a fehéres kőtömegeket és esetleg a mélyebb öblökben fürödve találnak csak némi hasonlóságot a lent és a fönt között.

 

Na de akkor végre induljunk el az Adria legnagyobb szigetére, amelynek területe nagyjából 410 km2, vagyis - feltéve. ha szabályos lenne - beleférne egy kb 20x20 kilométeres négyzetbe.

​

Miért menjünk Krk-re:

Vannak praktikus és persze érdemi indokok is. A sziget az egyik leggyorsabban és legrövidebben elérhető tengerpart azok közül, ahol érdemes pihenni, fürödni és bámészkodni. A híd környékén még olajfinomítókkal találkozunk, ami azt is jelenti, hogy az itteni parti sáv hiába esik hozzánk a legközelebb, nem a legjobb választás.

A sziget mélyen benyúlik a tengerbe, nyugati, déli és keleti partjait a nyílt vizek felől tiszta és hűvös áramlatok érik.

A sziget rendkívül sokszínű, a kezdeti erdős-ligetes dimbes-dombosságos vidéket délebbre sziklás hegyek váltjál föl, a divatos kis parti falvak mellett pedig eldugott hegyifalvakra is lelhetünk, ahol szűk utcákon barangolhatunk, apró tereken borozhatunk. Épp így különülnek el a könnyed, kavicsos, széles, lassan mélyülő öbölstrandok a magas sziklafalak tövében megbúvó, búvárkodásra és fejesekre invitáló, mélyvizes katlanokkal.

 

Eljutás/utazás:

Budapestről, bátor vezetéssel, és maximum egy kis pihenőt tartva, szinte végig autópályán, öt és félóra alatt a sziget belsejébe érhetünk. A sztrádán nem érdemes végigmenni, mert kerülő, helyette az ötös, vagy a hatos kapun át - bájos hegyiutakon - kicsivel hamarabb érjük el a hidat. Krk városkáig kb 520 km az út, két részletben 110 kuna az útdíj és ehhez jön még a 39 kunás hídpénz.

Sose induljunk szombaton, se vasárnap és még hétfőn se, mert ilyenkor erős az üdülőcsere. Legjobb hajnalban indulni és akkor a reggelt már friss kávéval és péksüteménnyel a kezünkben tölthetjük láblógázva a mólók valamelyikén.

 

Szállás:

Van pár tengerparti kemping, köztük nudista is, ahol kulturált nomádságban tölthetjük el a napokat. Kedvencem a Stara Baska előtti nagy kemping, ahonnan sétálva is átmehetünk a faluba.

Kedves és kényelmes apartmanokat, panziók szobáit bárhol találunk és ha nem foglaltunk előre, akkor sem maradunk az utcán, mert kis irodákat mindenhol találunk és nem feltétlenül lesz drágább, mint a bukingos foglalás, sőt kevésbé lesz zsákbamacska. 13-15000 Ft/nap áron már egészen normális kis szobát találhatunk 2 főre a legtöbb településen, közel a parthoz központhoz. Az Amfora panzióban kényelmes, virágos kert, parkolás, tengerre néző erkély, tiszta, fürdőszobás kis szoba várt bennünket erős wifivel 40€/éj áron, úgy, hogy a városfal 8 percnyi sétára esett.

A szigeten szinte mindenhol bővítik a szállásokat, találunk Baska szűk, ódon utcáiban olyan szobát, ahonnan szinte kilóg a sarkunk és légkondis, nagy apartmanokat a modernebb körzetekben.

 

A reggelek:

Aktív reggelekhez fussunk egyet a parti sétányokon, aztán ússzunk 15-20 percet. Ez után megerngedett minden kényeztetés.

A horvát kis pékségekben isteni, friss pékárukat és sütiket találunk késő estig, hozzá jóízű kávékat, együtt 15-20 kunáért. 

 

Kisvárosi látogatások:

Vrbnik, Baska, Krk - szűk utcáiban, kikötőiben, mólóin jóleső délelőtti sétákra csábít a reggeli szél és persze sokféle hajóúttal csábítanak a parti standoknál mosolygó fiatalok. 

 

A hegyek:

A szigeten a turizmus még gyerekcipőben jár, de az utóbbi időkben elkezdték behálózni kirándulóutakkal, mind a tengerparti sávban és a  hegyekben, fennsíkokon is. A jelzések nem mingid profik, de azért követhetőek és az utazási irodákban, szállások recepcióin nagyméretű térképekhez is hozzájuthatunk.

Kedvencem az Obzovára (569m) és azon túl pár más csúcson átvezető pirossal jelzett gyalogösvény, melyhez azért érdemes kicsit fölkészülni, egyrészt a sziklás talaj, másrészt a fák nélküli forróság miatt.

​

Kedvenc túra:

Baškát amúgy sem szabad kihagyni, és egy 4-5 órás túra végén, izzadtan, fáradtan, ruhát-cipőt ledobálva beroncsolni a széles öböl hideg tengerébe és kifeküdni az egyik mini olajfúrótorony platformnak tetsző stégre, maga a mennyország. ​

A teteje 569m, de ne felejtsük el, hogy a kiindulásun kezúttal gyakorlatilag 0m tszfm, míg mondjuk itthon 2-300 méter magasságokból vágunk neki a hegyeknek.

A sziget belsejéből jól táblázott országút visz  Baška felé és hamarosan szerpentineken kapaszkodunk fölfelé. A parkolót és a rajtot jobb oldalon találjuk majd: kerítés, sorompó turistajelekkel telerajzolt tábla... A piros jelzésen másfél óra az Obzova. Ne számítsunk kárpáti csúcsokra és magasságokra, de készüljünk föl párás melegre, cipőtalpat és térdet nem kímélő, éles kőtengerre, amely időnként rendkívül nehezen járható és számítsunk magashegyi érzésre, amint a kopasz gerincről majd az egész sziget, a környező szigetvilág, a távoli Dinári-hegység, tövében a messzi falvak látszanak.

A kősivatag telis-tele kisebb-nagyobb - kőből rakott - karámokkal, több közülük ligetekbe épült és gyakoriak a békésen legelésző birkák is. Érdekesek a horpadásokban megbújó hol csak sáros, máshol vízzel telt kis tavacskák, körben ezernyi patás lábnyommal. 

A jelzés több kúpra is fölvisz, aztán lefelé tart és aztán egy leágazó sárgán lejutunk az öbölbe...

 

Esték:

Krk fővárosát is Krk-nek nevezik, itteni viszonylatban egészen komoly városka: ódon várfalakkal, keskeny - dombra kapaszkodó - fényesre koptatott utcákkal, rengeteg kis üzlettel és megannyi ötletes, szép és kedves portékával (a déli tengerekről hazatérve mindig megdöbbent a hazai kínálat szegénysége).

A főtér mögött csendes kis "streetfood" büfé  bújik meg, ahol 15-30 kuna között négykezes méretű szendvicseket (tortilla, kebab, hamburger...) rak össze kedvünk szerint a pult mögött álló, vagy épp kint cigiző nagydarab srác, mondandójába szőve a "kici csípős, szia, sajt.." szavakat.