Egy dél-amerikai sráchoz jártam spanyolt tanulni hetente kétszer. lelkes voltam és pár hónap után már jókat beszélgettünk a néhányszáz szavas szókinccsünkkel. Aztán ősszel bementem a városba - az internet még gyerekcipőben járt - és vásároltam egy retúr repjegyet Mexikóvárosba, január végére, 4 heti kintléttel, a szülinapomra. ..

Irtózatos  méretűre dagadt  a hátizsákom, mire mindent beleraktam és ha tudom, hogy milyen kevésre lesz belőle szükségem és, hogy a kinti mosodákban 2 dollárért mindenem tiszta és illatos másnap reggelre, biz a felét kidobáltam volna. A párizsi átszálláskor a zsákomra lecsapott egy sztyuvi és leparancsolta a tehertérbe: rákötött egy táblát, ezzel üzent a következő ellenőrnek, de én a kanyarban letéptem és gyanútlan arccal magamon tartottam a monstrumot. .. A Zócalótól pár sarokra lévő apró kis hotelszobában pihenten ébredtem és elindultam megkeresni a lonelyplanet által javasolt reggelizőhelyet, ahol a pult egyik oldalán 4-5 mosolygós feketeség készítette a reggelit: rántották, tükörtojások, sose látott zöldségek és gyümölcsök garmadája, illatos kenyerek, kávék, gyümölcslevek.. a másik oldalon pedig hiéna módra a sok amerikai és európai fiatal könyökölt vagy már majszolta az elfogyhatatlan adagokat, mindezt pár dollárért.

Amikor jólakottan kiléptem az utcára, Mexikóváros már elérte megszokott sodrását. Kpzeljük el a deák téri metró lenti kiszállóhelyét reggel 8 óra körül és képzeléjük el, hogy ez a tömeg kilométereken keresztül nem csökken, ellepi az egész várost, amelyben nagyjából húsz millióan élnek. Zsákommal folyvást forgolódtam, gyorsítottam-lassítottam, ezzel igyekeztem elejét venni a pengével való kirablásomnak.  

A fővárosból egy istentelenül zörgő, öreg, propelleres géppel repültem Merida felé, ahol aztán belecsöppentem a vidéki Mexikó másképp zajos életébe. Este az egyik teraszon megláttam a reggelinél mellettem gyümölcsöket majszoló görög lányt. - I've seen you before. Last morning, breakfast, near Zócalo.

- could be - mosolygott a lány és aztán tüzet kért, majd találkozót beszéltünk meg másnap reggelre az uxmali romokhoz. Ott aztán fölmésztunk a legmagasabb piramis tetejére, ráültünk a csúcsára és pöfékelve néztük az alattunk elterülő szavannát. 

..a sok-sok piramis, a mexikói-öböl szépsége (otthon rideg tél van), a falvak népe, az utcai árusok portékáinak íze, a piacok sokszíne, a zöld bogárhát-taxik özöne, a maja utódok orra, az éjszakai buszozások.. rengeteg élmény. Aztán egyszercsak megérkeztem San Cristobal De Las Casasba, magasan a hegyekbe (~2100 méter). Öt dolláros szállásom kicsit sötét volt, de tiszta, a környéken piciny falvakban jártam, délutánonként garázs méretű netkávézókban tudtam meg az otthoni híreket és csodás kertekben üldögéltem az ebédek, vacsorák mellett.

A görög lánnyal itt is összefutottunk és leánderek között barátkoztunk pár estén át, míg én Oaxacába, Ő pedig Guatemalába indult tovább. .. közel 4000 kilométert buszoztam, stoppoltam és repülőztem Mexikó területén négy hét alatt, miközben sokszor féltem az idegen világban és szénné égett a fejem. 

​

​